Egy interjú erejéig Pozsonyi Rebekával, a NEVER JUST A DOG fotósával beszélgettünk a márkája indulásáról, a kutyafotózásról, és természetesen a közös kollekciónkról, és szóba kerül Leica kutya útja is, ami egy alapítványtól egészen egy táskamintáig vezetett!
Kérlek, kezd az elején, mióta létezik a NEVER JUST A DOG?
A gondolata már régen megszületett, évekkel ezelőtt, először csak vágyálomként: milyen jó lenne, ha a fotózáson belül lehetőségem lenne csak kutyákkal foglalkozni. De ekkor még nem voltam abban biztos, hogy lenne akkora igény rá, hogy egy állandó projekt legyen ez az életemben. Aztán ahogy telt az idő, elkezdett kialakulni a fejemben egy stílus, egy karakter, hogy ha belevágnék, mit szeretnék megvalósítani. Végül annyira összeállt a kép, hogy másfél évvel ezelőtt, 2024 nyarán minden bizonytalanságom ellenére elindultam vele és egyelőre azt látom, sokkal nagyobb az igény rá, mint gondoltam – és sok-sok pozitív visszajelzést kapok.
Mit szeretsz a legjobban a kutyás fotózásban?
Őszintén azt, hogy ebben érzem magam a legkomfortosabban. Nagyon szeretek kutyák között lenni, megnyugtat, segít a jelenben lenni. Ezeken a fotózásokon egyszerűen nagyon jól érzem magam, olyan gazdik jönnek hozzám, akikkel van bennünk közös, és mindig tudunk miről beszélgetni. Szóval azt hiszem, az érzelmi oldala az, ami miatt ez a kedvenc témám.
Nem titok, hogy a logódban a kiskutyád feje látható. Milyen érzés ezt mintában viszontlátni?
Nem szeretném túlmisztifikálni, de ha ránézek Leicára, aztán a fotókra és végül a táskákra, akkor úgy érzem, minden összeállt. Az jut róla eszembe, amikor megláttam Leicáról az első fotót a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát Alapítvány oldalán és abban a pillanatban tudtam, hogy ezt a kiskutyát kerestem. Most pedig itt figyel egy logóban, amit végülis neki köszönhetek.
Hogy érzed magad most, hogy létrejött a LSB x NEVER JUST A DOG együttműködés?
Nagyon megnyugtató érzés, mert azt juttatja eszembe, hogy ha te úgy gondoltad, hogy érdemes egy egész kollekciót csinálni velem, azt mégiscsak azt jelenti, hogy jó irányba haladok.
Egyből nyitott voltál a közös munkára?
Persze! Minden szempontból nagyon örültem neki, de amióta én is a te hátizsákodat használom, azóta rájöttem, hogy létezik olyan táska ami KÉNYELMES, ez egy új dolog volt nekem, szóval tudom, hogy ha bárki rendelni fog, nagyon szeretni fogja.
A színvilág mennyire volt adott? Mesélj nekem arról, hogyan élted meg a kollekció, a minta megszületését!
Ez egy jó kérdés, mert tényleg nagyon egyértelmű volt. A fotóimon lehet látni, hogy nagyon szeretek feketével szürkével, barnával dolgozni, sőt, fekete-fehér képek is elég nagy arányban vannak nálam. A színes, virágos terekkel kevésbé tudok azonosulni, szóval a táskáknál is a fekete volt a kiindulási pont. Egy mondat erejéig felmerült, hogy barnát vagy bézst is használjunk, de fekete-fehérrel volt a legkönnyebb jót alkotni.
Akik 2025. év végéig fotózásra jelentkeznek vagy utalványt vesznek a Rebekától, azok a csodás képek mellé egy, a kollekció mintájával készült pénztárcával vagy telefontokkal lesznek gazdagabbak – a szerk.