Posted on

Inspiráló anyák: Borsos Borbála

Sok különleges nő (sőt csak azok, és egyébként is minden nő különleges) szerepelt már ebben a sorozatban, de nem túlzok, ha azt mondom, Borbálához, vagy ahogyan a legtöbben hívjuk, Bobhoz hasonlót nem sokat ismerek. Egy éve dolgozunk együtt, és ezalatt nagyon megkedveltem, izgatottan várom a közös munkákat (rengeteg fotót ő készít a márkának), sokat röhögünk és beszélgetünk együtt… Pedig elsőre nem voltam benne biztos, hogy akár csak egy munkakapcsolathoz is összepasszolunk, ma pedig már a barátaim közé sorolom (remélem, ezt nem veszi tolakodásnak). Nem először nyert bizonyosságot, hogy az ilyen lassan alakuló baráti kapcsolatok lesznek a legjobbak. Ismerjétek meg hát Ti is Bobot, aki anya, fotós és szülészeti aktivista.

bob_streetstyle_1_2500
fotó: Séllei Lilla

Neved és korod?
Borsos Borbála vagyok, és 31 éves.

A gyereke(i)d keresztneve és kora?
Borka 6,5, Soma közel 5, Leó 2

Mivel foglalkozol? Mivel foglalkoztál az anyaság előtt, és mivel most?
Mielőtt az anyaság nevű kalandba belevágtam volna; egy, a reptéren üzemelő borboltban voltam üzletvezető helyettes. Az utóbbi években babahordozási tanácsadóként és fotósként dolgozom, és hosszabb-rövidebb ideig dolgoztam kreatív szövegíróként is kis magyar vállalkozóknak. „Szabadidőmben” aktivistaként is működöm, a Másállapotot a szülészetben! mozgalom egyik alapító tagja vagyok, és a fotós tudásomat is gyakran hasznosítom önkéntesként. Illetve épp most indul az Új Nap, Új Remények kampány, melynek keretei közt az Emma Egyesület önkéntes képzésének finnanszírozására gyűjtünk adományt.

Mi az, ami mindig van a táskádban?
A táskámban mindig van víz! Ha csak egy övtáska is van nálam, egy mini palack kell, hogy legyen benne. Gyerekként műtötték a vesémet, ami azóta sem teljesít 100%-osan, így kiemelten fontos a szervezetemnek a megfelelő folyadékbevitel. Aztán ha van hely a pénztárca-telefon-kulcs szentháromságon túl másnak is, akkor mindig van nálam pár illóolaj keverék és/vagy parfüm, egy könyv, és valami gyorsan elfogyasztható nasi (müzliszelet, vagy olajos magvak általában). Aztán persze időről-időre belekerül valami kevésbé odavaló is: kavics, makk, fenyőtoboz, üveggolyó, stb.

bob_streetstyle_4_2500
fotó: Séllei Lilla

Mi volt a legmeglepőbb dolog, ami a táskádba került?
A legmeglepőbb, amit eddig a táskámban találtam egy másik ember keze volt az 1-es villamoson… Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban.

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
A stílusomra a legjobb jelző az eklektikus! Egy napon belül is képes vagyok a farmer, póló és tornacsuka kombinációtól elkezdve, a virágos szoknyás hippin, és az üzletasszonyon keresztül, az acélbetkós punkig mindent lefedni. Sokszor keverem is ezeket, ahogy éppen érzem magam. Ha a mindennapi életemet élem, akkor az elsődleges az, hogy kényelmesen érezzem magam abban, amit viselek. Ez első sorban a fizikai kényelmet jelenti, de azt is, hogy tetsszem magamnak. Szabásban már egy ideje tudom, hogy mit kell keresnem, és nemrég egy színtanácsadáson is részt vettem, így már az előnyben részesített színeim is megvannak.

A gyerekek mellett, hogyan kapcsolódsz ki?
A gyerekektől függetlenül sem tudom értelmezni a „kikapcsolódás” kifejezést. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetek az önismereti munkára, az ezzel kapcsolatos tevékenységek az adott folyamatban sokat tudnak adni, így szakítok időt a jógára, a szabad tánc különböző formáira, és különböző terápiás foglalkozásokra. Szeretek a barátaimmal lenni, borozni, röhögni, nemrohanni. Sajnos az utóbbi években erőteljesen lecsökkent az idő, amit aktívan a természetben töltök, ezt idén ősszel szeretném újra visszahozni, hiányzik az erdő, főleg az off-road gombagyűjtés. Ha le tudom magam lassítani, akkor nagyon szeretek olvasni: a mozgalmasabb regények mellett sok ismeretterjesztő könyvet is olvasok (szülés és traumafeldolgozás témában leginkább), az amerikai slam poetry pedig akár órákra magához tud láncolni. Egy éve kezdtem el dolgozni a Sajátszínház egy szociodrámás projektjében, ami rengeteget ad minden téren, nagyon élvezem a közös munkát.

bob_streetstyle_5_2500
fotó: Séllei Lilla

Mi számodra az anyaság legnagyobb kihívása?
Az anyaságban az egyik legnagyobb kihívás az, hogy hogyan egyensúlyozzak a gyerekek igényei és a nőként-emberként nem eltűnés között. Imádom a skacokat, és elmondhatatlanul büszke vagyok, hogy az édesanyjuk lehetek, de több év küszködés után muszáj volt belátnom, hogy a full time anyaság nem az én utam, teljesen kimerít. Most igyekszem az új határaimat megszabni, és aktívan dolgozom a lelkiismeret-furdalásom legyűrésén. Épp munkát keresek, szeretnék újra felnőttek közé bemenni dolgozni reggelente! Ez szintén egy nagy kihívás lesz, összehangolni a gyerekek logisztikázását a munkába járással, de szeretném újra élvezni a gyerekeimet, és ehhez az kell, hogy tudjunk jól keretezhető időt külön tölteni.

És mi a legnagyobb kihívás az öltözködésben?
Az öltözködésben az a legnagyobb kihívás számomra, hogy van egy csomó ruhám, mégsincs sosem egy göncöm, amit felvegyek. Van egy-két jolly joker (főleg nyári) ruhám, amiket rengeteget hordok, aztán néha vérszemet kapok, és addig variálom a kevésbé hordott holmikat, amíg össze nem rakok egy olyan szettet, amiben kényelmesen és önazonosan érzem magam. Mivel elég változatosak tudnak lenni a napi programok, így főleg olyan ruháim vannak, amik kompatibilisek egy bárba való beüléssel, és a játszón sem virítok ki bennük. Számomra az öltözködés, és összességében a megjelenés egy fontos kommunikációs csatorna, látványos önkifejezési mód, így a saját életemben fontosnak tartom az ezzel való törődést.

bob_streetstyle_6_2500

bob_streetstyle_3_2500

bob_streetstyle_2_2500
fotó: Séllei Lilla

A cikksorozat többi részét itt találjátok!