Új, havonta jelentkező cikksorozatunk, az Inspiráló anyák ezen részében Diósi Evelint, a Lindi márka tervezőjét mutatju be. Evelinnel a székesfehérvári hordozós vásáron ismerkedtünk meg lassan két évvel ezelőtt. Evelin a táskáimért, én pedig a gyerekcuccaiért kezdtem el egyből rajongani. Azóta már egy kollaborációt is magunk mögött tudhatunk, amely során a Lindi hordozós kabátjaival harmonizáló táskákat készítettünk a 2019/2020-as őszi-téli szezonban.
Neved és korod?
Diósi Evelin, 38 éves vagyok.
A gyereke(i)d keresztneve és kora?
Adél 5 éves, Dorka (Dodo) 3
Mivel foglalkoztál az anyaság előtt, és mivel most?
Az anyaság előtt egy multi cégnél voltam üzleti elemző a műszaki osztályon. Adél születése után tértem vissza az eredeti szakmámhoz, és kezdtem mosható pelenka és babahordozás kompatibilis gyermekruhákat tervezni.
Mi az, ami mindig van a táskádban?
Egy Lilla Sellei Bags neszesszer, ami az aktuális kedvenc táskámhoz tartozik, ebben vannak az apróságok, mint rúzs (rúzs mindig van nálam), kézkrém, zsepi…, illetve a pénztárcám, ha táskát váltok, ezt a két dolgot tutira átdobom a másik tatyóba.
Mi volt a legmeglepőbb dolog, ami a táskádba került?
Gyerekek mellett szerintem semmi sem meglepő. Pont a napokban takarítottam ki az egyik táskám, volt benne némi matrica, kavics és egy félbe hagyott nyalóka is. Egy régebben hordott taskámból mosi pelus került elő hónapokkal az utolsó használat után. Szerencsére tiszta volt.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Mivel többnyire itthon dolgozom macinaciban, ha kimozdulok az ovin túl, igyekszem megadni a módját. Szeretem a finoman üzleties, de kényelmes darabokat és nagyon fontosak számomra a színek. Gond nélkül húzok tornacipőt a blézerhez, vagy a szoknyához.
A gyerekek mellett, hogyan kapcsolódsz ki?
Ebben a hideg időben nehezen veszem rá magam a futásra, sokkal kevésbé aktív elfoglaltságom a számítógépes stratégiai játékok.
Mi számodra az anyaság legnagyobb kihívása?
Megtalálni az egyensúlyt. Önmagam és az anyaság közt, a munka és az anyaság közt. Pedig ez nagyon fontos. Volt olyan időszak, amikor teljesen elvesztettem magam. Hiába a család az első, muszáj időt szakítani magunkra is.
És mi a legnagyobb kihívás az öltözködésben?
Sokáig utáltam vásárolni, nem tudtam, milyen fazon, milyen színt válasszak. A ruha próbálgatás sosem volt nagy kedvencem, így mindig a szürke, fekete, ápol és eltakar(nak gondolt) darabok után nyúltam, nehezen tudtam elfogadni a terhességek után megváltozott testem. Nyáron sikerült eljutnom egy szín és testalkat elemzésre, ott valami átkapcsolt az agyamban és ez a délelött az egész életemre kihatott, de erről egy egész blogbejegyzést tudnék írni, a lényeg, hogy azóta nem okoz gondot sem a vásárlás, sem a reggeli készülődés.