Szerintem, minden normális anyának van egy barátnője, akivel az ovi/suli parkolóban kötött ismertséget (a férjem szerint ez nagyon fura, nem érti, hogy lehet egy parkolóban ismerkedni, szerintem meg teljesen természetes – ugye?!). Új, havonta jelentkező cikksorozatunk, az Inspiráló anyák ezen részében egy ilyen, parkolóban felcsípett anyabarátnőt, Pálmai Gabit mutatjuk be. Gabival már régóta, messziről láttuk egymáson, hogy a kissé csendes (unalmas?) kisvárosban, végre egy magunkhoz hasonló, kissé lökött nénberre bukkantunk a másik személyében. Gabi enteriőr tervező, cége a Lom Design, és már többféleképpen is működtünk együtt, most legutóbbi, nagy projektünk a 2020-as tavasz-nyári kampányfotózása volt, amely során Gabi felelt a berendezésért.
Neved és korod?
Nemmondommeg.
A gyereke(i)d keresztneve és kora?
Benedek(14)Máté(10)Miska(8)
Mivel foglalkoztál az anyaság előtt, és mivel most?
A gyerekek előtt sportoktatással foglalkoztam, nagyon szerettem. A mai napig sportolok, de már csak magamon kísérletezegetek egy-egy mozgásformával. Jelenegi munkámat úgy élem meg, mintha minden, amit az itthon töltött évek alatt tanultam, most eszközzé vált volna. Mind a lakberendezés, mind a bútor felújítás egy olyan tipusát képviselem, amihez rengeteg kreativitás kell, jól kell tudni raegálni az adott pillanatra és nagyon kell szeretni az egészet. Én semmi mást nem szeretek ennyire. Az enteriőr tervezés szerintem egy soha véget nem érő szerelem nálam. Öt éves a LOM design, melyet jelenleg egy asztalos segítségével működtetek.
Mi az, ami mindig van a táskádban?
Centi, zsepi, rágó.
Mi volt a legmeglepőbb dolog, ami a táskádba került?
Kárpitosszeg kiszedő, csavarbehajtó, bit fejek. Ezek így egyszerre.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Oda vagyok a fura anyagokért és a különböző szín kombinációkat is szeretem jól belőni, igazából élvezem, ha az adott kattanásomat az öltözködésemmel is ki tudom fejezni. Nagyon szeretek játszani a gyerekes darabokkal. A barátnőim tini lányainak a levetett ruháit előszeretettel hordom, de nagy ritkán felnőtt női ruhába bújok és még én magam is ehiszem hogy mennyire érett lettem.
A gyerekek mellett, hogyan kapcsolódsz ki?
Sokat olvasok, a futás mindig jót tesz, sőt, nem lehet nélküle élni, öt éve megyek mindenáron. Szeretek koncertekre, író-olvasó találkozókra is járni. Bizonyos emberekkel eltökélt számdékom találkozni, mert érdekel hogy ki az, akinek a könyvét olvasom vagy a zenéjét hallgatom. Színházba is eljutok néha. Sajnos a hétköznap estére jutó programok sokszor erőn felül jönnek csak össze, a színház is egy ilyen történet. Nagyon fontosnak tartom egyébként az embereket, én nem tudok emberek társasága nélkül hosszú távon megmaradni. Az ember szerintem a kapcsolatain keresztül talál rá igazán magára, mert úgy látja a különbségeket, illetve úgy fogad be más véleményeket, impulzusokat, bármit ami nem olyan mint Ő.
Mi számodra az anyaság legnagyobb kihívása?
Az önmegvalósítás, a kiteljesedés. A folyamatos lelkifúrdalásom amiatt, hogy a világ legjobb anyukája lennék, de közben annyira szeretnék nekik mindent megadni, hogy hogy sokszor választani kell. Közben fejben pontosan tudom, hogy nekik az a legjobb, ha én jól vagyok, a többit megoldják. És ezt fogják megtanulni: a legfontosabb az, hogy Te magad jól legyél.
De azt már biztosan látom, hogy elég jó az egyensúly, mert nagyon önállóak és sokkal hamarabb mennek bele új szituációkba, mint hogy én oda érjek és segítsek nekik, ez pedig talán a legjobb ami történhet velük, megoldják és egyre több önbizalmuk lesz ezáltal.
És mi a legnagyobb kihívás az öltözködésben?
A téli hacuka nekem a legnehezebb. Nem lehet nőiesen felöltözni, marad a sportos megjelenés. Egyszerűen, ha csinos próbálsz lenni télen, valószínűleg megfagysz. Most is sírva nézegetem a farmer kabátomat és várom hogy újra együtt lehessünk. A szoknyákról nem is beszélve.
