Posted on

Inspiráló anyák: Mészáros Emese

Bár a tavalyi, év végi hajrá miatt megtorpant az Inspiráló anyák cikksorozat, 2021-ben újult erővel folytatjuk a különleges anyák bemutatását. Az idei évet Mészáros Emesével, a márka mindenkori modelljével kezdjük. Emese igazán figyelemreméltó nő, nemcsak édesanya, modell és ügyvéd, de sokan tudják róla, csodaszép akvarelleket fest és képeket rajzol (szerencsés vagyok, a lakásunkban már két alkotása is díszeleg). Irtó jó humora van, talán a nála és a nálam is elég erősen fellelhető önirónia miatt is tudtunk egyből jól kapcsolódni egymáshoz. Stílusa lenyűgöző, főleg azért, mert széles skálán mozog, és ennek ellenére mindig önazonos: a visszafogott ügyvédnős szerkók mellett lazább szettek is szép számmal felbukkannak a ruhatárában, aktuális nagy kedvence például egy iszonyúan bő farmer. Nos, vele indult az év streetstyle fotózása.

Azért is szeretem ezeket a fotózásokat, mert a helyszín kiválasztását többnyire a modellre bízom, így egy neki kedves vagy éppen a mindennapjaiban gyakran felbukkanó tereken dolgozhatok, ezáltal a képek még személyesebbek lesznek. Emese nagy kedvence, az irodájától nem messze található játszótér, ahol a fotókat lőttem.

emese_streetstyle_2_1500
fotó: Séllei Lilla

Neved és korod?
Dr. Mészáros Emese (37)

A gyereke(i)d keresztneve és kora?
Ábel (5)

Mivel foglalkozol? Mivel foglalkoztál az anyaság előtt, és mivel most?
Gyerekkorom óta jogász szerettem volna (kivéve, amikor királylány), és az is lettem. Ez a hivatásom. Nehezen tudom elképzelni, hogy a jog ne legyen része az életemnek. Ugyanakkor az évek során arra is rájöttem, hogy ha el akarom kerülni a szakmai kiégést, muszáj néha elkalandoznom más kihívások felé. Mostanában ez a rajzolás és az illusztrátori munka. De ugyan ilyen felüdülés az ügyvédi munka mellett a SelleiLilla brand állandó modelljének lenni.

Mi az, ami mindig van a táskádban?
Minden. Ahogy drága Nagymamám szokta volt mondani, „fiacskám szerintem a táskád alján halott német katonát is találnék” (én pedig csak remélni tudtam, hogy már tényleg nem él). A táskám a mobilirodám és fiam második gyerekszobája. Ezért mindig van benne laptop, legalább két, három ügyirat, szárazbélyegző, ügyvédi igazolvány, illóolaj, kisautó, ninja go kártya, kinder-figura (szigorúan darabjaiban, és soha nem a teljes), csokipapír, alap sminkkészlet és könyv. Könyv nélkül egy tapodtat sem.

Mi volt a legmeglepőbb dolog, ami a táskádba került?
Az előző kérdés alapján önironikusan azt tudnám mondani, hogy a legmeglepőbb, ha az kerül a táskámba, amit valóban szeretnék. De a gyermekem azért tud mókás dolgokat bepakolni, előzetes figyelmeztetés nélkül. Arra kifejezetten emlékszem, amikor műanyag kalapácsot találtam a sminkecsetem helyén.

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Csapongó és elvarázsolt. Ahogy én látom: önkifejezés és játék. Ahogy a környezetem látja sokszor: “ööööööööö…” Valószínűleg jobban hasonlít a ruhásszekrényem egy jelmeztárra, mint női gardróbra. Egy állandó egyensúlyozás a hivatásom által megkövetelt (vagy a társadalmi berögződés alapján hozzátapadt) konvenciók és a saját álomvilágom megvalósítása között, ami mindig visszatükrözi az adott lelkiállapotomat (így fér meg egymás mellett a rockos bakancs, a szuper laza farmer és a nagyasszonyos műszőr bunda).

A gyerek mellett, hogyan kapcsolódsz ki?
A szám bal csücskében szoktam lassan lefelé csorgatni a nyálam. Ja, hogy ez komoly kérdés volt? Egyre jobban, szerencsére. Köszönhetően a korának és a lassú fejlődésnek, ami a saját időbeosztásom illeti, egyre többször sikerül kilépni a túlélő-üzemmódból. Teljesen hétköznapi dolgok töltenek fel. Futás, rajzolás, olvasás és ráérős, kísérletezős főzés. Ezek között próbálom megtalálni az egyensúlyt (van pl., hogy nincs időm olvasni és futás közben novellákat hallgatok). Egyedül a szociáliséletemet érzem erősen mínuszban (bár ez a mostani sajátos helyzetnek is köszönhető).

Mi számodra az anyaság legnagyobb kihívása?
Felnőni a feladathoz. Sokszor az az érzésem, hogy egy bölcs és csodálatos „csomagot” kaptunk készen és nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy ne rontsuk el. És nehezebb, mint gondoltam, beleértve annak az elfogadását is, hogy ne tökéletes, csak elég jó anya akarjak lenni. Jaaahhh és a csend hiánya. Sajnos és egyben szerencsére, olyan kismanó anyukája lehetek, aki ébredéstől elalvásig megállás nélkül dumál. Néha nagyon nehéz, hogy nem hallom a hangokat a saját fejemben.

És mi a legnagyobb kihívás az öltözködésben?
Az egyensúly megtalálása. Hogy még beleférjek a külső elvárások keretrendszerébe, de ne érezzem a kompromisszum súlyát akkorának, ami nyomasztó a lelkem szabadságára nézve. De ha szűkebb perspektívából nézzük, akkor jelenleg a legnagyobb kihívás a tökéletes barna bakancs megtalálása.

emese_streetstyle_3_1500

emese_streetstyle_4_1500

emese_streetstyle_8_1500

emese_streetstyle_5_1500

emese_streetstyle_7_1500

emese_streetstyle_6_1500
fotó: Séllei Lilla

A cikksorozat többi részét itt találjátok!