Mint tudjátok, a 2021-es tavasz-nyári kollekciónk a nőket ünnepli és ezzel együtt a nőket segíti. Az augusztus végéig eladott, 2021-es kollekció CSAJOK nevet viselő mintás táskáiból minden eladott darab után 1.000 forinttal az EMMA Egyesületet támogatjuk. Azok, akik még nem ismerik az egyesületet azért, a többiket pedig azért olvassák el, hogy jobban megismerjék a szervezet munkáját és Hofgárt-Ékes Noémit kommunikációs munkatársát.
Mióta dolgozol az EMMA-nak? Hogyan kerültél kapcsolatba a szervezettel?
Az EMMA Egyesületben hivatalosan egy éve dolgozom. Mivel a szülés és születés témájában nagyon sokféle módon dolgoztam, már korábban is többször értek össze az útjaink informálisan. 2019-ben kerültünk közelebb egymáshoz, amikor a koraszülésem kapcsán bennem kavargó kérdések miatt megragadta a figyelmemet az Egyesület munkája. Ekkor kezdett ugyanis mélyebben foglalkoztatni, hogy miért hiányzik a nőközpontú szemlélet az ellátás minden szintjéből. Ugyanebben az évben adománygyűjtő követ lettem az egyik kampányukban, és innentől nem volt megállás. 2020 februárjában váltam végül az Egyesület stábjának tagjává.
Mi a te szereped?
Kommunikációs és adományszervező munkatársként dolgozom.
Hogy működik az egyesület? A telefonos segítségnyújtás a legfőbb, legstabilabb profil, és vannak kampányszerű akcióitok?
A segélyvonal mellett nagyon szerteágazó a munkánk más területeken is, bár kétségtelenül a legfontosabb célunk, hogy egyetlen anya se maradjon magára a nehézségeivel, hogy mindenkinek legyen lehetősége kimondania a fájdalmait, a nehézségeit – hogy a nők megfogalmazhassák a történeteiket. A vonal mellett ezért a célért támogató csoportokat is szervezünk nőknek. Emellett edukációs és érdekérvényesítő munkát végzünk, igyekszünk nagyon aktívan szerepet vállalni a közbeszéd formálásában. Minden munkánkban közös az, hogy a női nézőpontot, ezen belül is az anyák nézőpontját szeretnénk képviselni. Olyan elfogadó, támogató tereket szeretnénk létrehozni, akár a kisebb közösségek szintjén, akár társadalmi szinten, amelyben könnyebb, jobb anyának lenni. Ahol figyelembe vesszük az anyasággal együttjáró kihívásokat, elismerjük a nehézségeket, és valódi segítséget adunk azokban egymásnak.
A támogatói csoportokról mesélnél nekem egy kicsit?
Hogy erről mesélhessek fontos elmondanom, hogy mi, akik az EMMÁ-ban dolgozunk, magunk is mind anyák vagyunk. Olyan anyák, akik az életük valamely pontján már maguk is megtapasztalták az ítélkezésmentes, stabil női közösségek megtartó erejét.
Azonban van körülöttünk egy olyan társadalom, ami elinflálja ennek a jelentőségét. Gondolj bele a hétköznapok szintjén: a férfiak tradicionális összekapcsolódásaira ma is bőven van tér. A tejfakasztóktól a közös meccsnézésekig gondolhatunk bármire… (ezek egyébként gyakran a férfi lét esszenciális fontosságú elemeiként jelennek meg, amelyekre minden körülmények között időt kell szánni). A nők hasonló tevékenységeit viszont egyfajta luxushobbiként narrálja a világ. Shoppingolás, chitchat, pletyózás, kávézgatás – ezek a kicsit infantilizáló kifejezések azok, amelyek a női közösségekről az emberek jelentős részének eszébe jutnak. Mi mást gondolunk erről: mi abban hiszünk, hogy a nőknek is járnak a saját terek. Azok a terek, ahol ránézhetünk közösen a női életút nagy kérdéseire, ahol tanulhatunk egymás történeteiből, ahol tapasztalatot oszthatunk meg. Ez lett az EMMA Műhely. Olyan védett, ítélkezéstől mentes tér, ahol meghallgatjuk egymást, ahol elismerjük egymás valóságát és érzéseit, ahol önmagunk lehetünk az örömeinkkel és bánatainkkal együtt. Ahol támogatást találunk, információt és elfogadást. Olyan biztonságos tér, ahol nem csak szakemberként, hanem sorstársként vagyunk Veletek, olyan tér, ahol gyógyulni és fejlődni lehet. Olyan tér, ahol felelősséget vállalunk magunkért, egymásért és mindazokért a lányokért és nőkért, akik utánunk jönnek.
Hogy látjátok, mi a legnagyobb kihívás a mai anyáknak Magyarországon?
A legnagyobb kihívás a mai anyáknak anyának lenni. Ma a női életút minden kihívása, az egyenlőtlenségekből fakadó összes fájdalom megtalálható az anyaság éveiben – és hiszünk abban, hogy ennek nem kellene így lennie.
Ezzel szemben már a szülészetektől, a várandós gondozástól nehézségek sorába ütköznek a nők, és olyan terheket kell cipelniük, amelyek súlya a nőközpontú nézőpontok szinte tökéletes hiányából fakad. Az a társadalom ugyanis, amely képtelen a női egyenjogúságot sajátjává tenni, nem lesz képes jól kezelni az anyák problémáit sem.
Azt gondolom, hogy a tavalyi év az asztalra tette a nők legnagyobb küzdelmeit. Rengeteget olvashattunk arról, hogy milyen szélsőségekig fokozta az egyenlőtlenségeket a covid. Mi is ezt tapasztaljuk mindenhol. Klasszikus problémákról van szó: a szülészeti erőszak, a láthatatlan munka, az egyenlőtlen teherviselés, hosszú a sor… Bár családonként nagyok lehetnek a különbségek ezek megélésében, de az össztársadalmi szemlélet a legjobban együttműködő, egyenlőségre törekvő családokban élő nőknek is gátakat állít az élet különböző területein. Emiatt a lehető legtisztábban kell artikulálnunk ezeket a küzdelmeket a világ felé.
Van jellemző anyai korosztály, akik hozzátok fordul? Gondolok itt arra, hogy inkább a 20-30 évesek vagy a 40 felettiek? Vagy ilyen kategorizálást nem lehet csinálni?
A Vonalat hívó nők adatait semmilyen formában nem gyűjtjük, így erről nincsenek statisztikáink. Az EMMA Műhelyek résztvevői köre nagyon vegyes, 20-45 éves korig minden féle korú nő megfordul rajtuk, és nagyon érdekes tapasztalni, hogy a problémáik kortól, státusztól, lakóhelytől függetlenül nagyon hasonlóak.
Mi most a legfontosabb ügy, ami mellett kiálltok, amire szeretnétek nagyobb figyelmet fordítani a szélesebb nyilvánosság előtt?
A fentiek mellett talán a szülészeti rendszer átalakulását emelném ki a kihívásaink közül. Az idei év rögtön az elején az egészségügy szabályozásainak változásai kapcsán a feje tetejére állította a szülészeteket. Nők ezreinek lába alól rántotta ki a talajt a fogadott orvos intézményének korlátozása. Mi is egyetértünk azzal, hogy a hálapénz felszámolása halaszthatatlan cél a nőközpontú ellátás érdekében is, ez azonban semmiképpen nem történhetett volna úgy, ahogyan az év első heteiben kellett azt tapasztalniuk az anyáknak. Ennek kapcsán szeretnénk támaszt nyújtani az anyáknak – a vonalon és a műhelyeken is igyekszünk mellettük lenni az átalakítással kapcsolatban tapasztalt nehézségeikben. Fontosnak tartjuk emellett továbbra is kihangosítani a nők igényeit, amelyek egyébként ezen kérdések kapcsán nagyon erőteljesen jelentek meg. És természetesen – azt gondolom a covid idén sem állítja kisebb kihívások elé az anyákat. Sajnos úgy fest, az idei év kihívásaiban nem marad majd el a tavalyitól.